Először van tétje a tekerésnek - versenyezni jó ?

Már elég rég ott motoszkál a fejemben hogy jó lenne egyszer kipróbálni magam igazi versenykörülmények közt, nem is a helyezés miatt, csak hogy milyen lehet a hangulat mikor 50+ bringás egyszerre próbál befordulni az első kanyarokban, felkaptatni a dombra és előzgetni egymást oda vissza.
Most viszont 4 nappal egy maraton verseny előtt szóltak, így nem volt időm túlgondolni szóval rábólintottam.

Három táv volt, 19/29/57km Először az 57re akartam nevezni, de mikor kiderült hogy az 57km abból áll hogy 2 kört kell megtenni a rövidebb pályán, felejtős volt.
Nem ismertem a pályát, csak az első km-tert, és mivel már közel volt a verseny csak annyit tudtam csinálni, hogy megnéztem pontosan merre kanyarog az utolsó pár 100 méter, hogy a vége felé legalább meglegyen a hazai előny.

Nem különösebben figyeltem az étrendre, csak épp annyira hogy elég folyadékot és rostosat fogyasszak a verseny előtti napokban. A banánt szokták ajánlani, szóval készítettem pár turmixot a verseny napjára, mivel enni már nem igazán tudtam előtte.

Nem egyszerű betuszkolni egy bringát a csomagtartóba, de ha a szükség megkívánja akkor nincs olyan ami ne férne be egy autóba.

Fejben kicsit túlgondoltam mennyire komoly ez a verseny, mert arra számítottam hogy mire odaérek reggel 8ra, már alig találok parkolóhelyet, és egyből valamiféle kis zsongás lesz az emberek közt. Ezzel ellentétben, a bejárat mellett tudtam megállni, és még akkor állították fel a sátrakat, szóval sikerült majdnem elsőnek odaérnem.

Nagyjából egy óra kellett hogy elteljen mire megtelt a környék bringásokkal, és minél később érkeztek annál komolyabb vasak voltak, szóval egyre inkább kezdett zuhanni a magabiztosságom. További aggodalomra adott okot, hogy nekem csak fully bringám volt, és ott szinte mindenki hardtailen virított.

Egyre jobban kezdtem izgulni, 1 óra volt még a rajtig, kivettem a bringámat az autóból, és elkezdtem összeszerelni, hogy eltereljem kicsit a gondolataimat. 

Kipróbáltam a Muc-Off száraz lánc olajat, hát 20km után már csörgött tőle rendesen

mondjuk legalább tiszta vol...

Felpattintottam a rajtszámot, amitől kicsit visszatért a harci szellem. Aztán mikor nyeregbe pattantam, és mentem két sprintet az úton, teljesen megnyugodtam. Azt éreztem, hogy innen már nem lehet gond, ennél jóval többet is tekertem már, szóval mindenképp körbeérek valahogy.

Kezdőként hátulról érdemes indulni, mert így majdnem garantált hogy sikerül majd előzni jó néhányat.

A rajtnál az volt a taktika, hogy minél hátrébb kerüljek, hogy majd legyenek előttem akiket megelőzhetek, ezzel is fenntartva a motivációt. Felsorakoztunk, így egyben már nem tűnt olyan kevésnek az indulók száma, szóval jól összetömörültünk.

A rajt azért nem olyan precíz mint a Forma1

Aztán eldördült a start pisztoly és, nem történt semmi. Arra számítottam hogy mindenki elindul, de kb 10mpig álltunk amíg sikerült felpattanni, és elkezdünk először igen lassan tekerni. Aztán gyorsulni kezdtem, mert túl óvatosnak találtam a tempót, mikor láttam hogy már 30al megyek kicsit visszavettem, de a tömeg csak kicsit lett szellősebb, lehet pont emiatt, még mindig úgy éreztem hogy szinte állok, szóval tovább gyorsultam, és az emelkedő aljához érve már 40el tekertem úgy hogy azt éreztem, ezt a tempót egész nap bírnám. Ez lehetett a kezdeti adrenalin, nagyon remek érzés volt. Sajnos csak addig tartott míg nem váltottunk földes talajra, és +10%os emelkedőre. Itt nagyon hamar elfogytam, köszönhetően a böszme nagy teleszkópoknak, és a propedal hiányának. 

Utolértem valakit, aki hallotta hogy kb úgy lihegek mintha az utolsókat rugnám, meg is kérdezte (gonoszul) hogy akarok-e előzni, de mondtam hogy jó így. Kb 2 percig mentem mögötte mire sikerült annyi energiát gyűjtenem hogy megelőzzem, és kicsit elhúzzak. Nem tudom mi az etikett, de rettentő pofátlanságnak tartottam volna, ha épp csak megelőzöm és esetleg még kicsit lassulok is később.

Az elején büntetett, a végére egész barátságos lett a napsütés

Kiérve az erdőből, a nap tovább rontotta a komfortérzetemet, de tudtam hogy már csak 100m szint jön felfele, utána visszamegyünk az erdőbe, és remélhetőleg kiegyenesedik a talaj. Kicsit sziklás részen kellett mászni, és hiába hagytam helyet magam előtt, már az elején sikerült kicsit összeakadnom valakivel, aki visszacsúszott egy részen, pont úgy hogy blokkoljon engem.

Itt elment az erőm, és muszáj volt leszállnom hogy toljam kicsit. Felérve a csúcsra, jött az első ijedtség, ugyanis azt éreztem hogy nem fog menni, halálosan elfáradt a tüdőm, és biztos voltam benne hogy meg kell majd álljak pihenni, ami a teljes kudarcot jelentette akkor.

Szerencsémre egyből következett egy leejtő, ahol mindenki szált le a bringáról, már majdnem megálltam én is mikor láttam hogy ez csak egy kavicsos leejtő, semmi komoly. Először volt hasznos a dropper seatpost, ülés le, és már száguldottam is lefele. Nem számoltam hány embert előztem ott meg, de hirtelen utolértem egy kisebb bolyt, akik nagyon tanácstalanok voltak a lejtőn, pedig ezután még kevésbé volt veszélyes az útvonal. 

Itt kezdtem el használni először a jobbról jövök/balról jövök jelzéseket, és remek érzés volt, a "technikás" részen előzni, ahol nem csak erő de ügyesség is kellett.

Mikor újra sík terepre értünk, meglepően tapasztaltam hogy lazán tudtom ismét tartani a 25kmph-t úgy hogy elég kacskaringós és rossz minőségű ösvényeken kellett menni.

Nagyobb hátrány mint előny a hátsó teleszkóp, de legalább kényelmes volt

Utolértem egy másik bolyt, és következett megint egy leejtő, ahol megint nekifogtam előzgetni, viszont eléggé meglepett hogy jönnek felfele is bringások, kiabáltak valamit, de én arra figyeltem hol tudok majd előzni, és nem hallottam mit mondtak, annyi maradt meg hogy kicsit meglepődtem milyen komoly mezük van ezeknek a túrázóknak. Már majdnem utolértem az elsőt, mikor az fékezett egy nagyot és elkeztett balra fordulni, de én ekkor már balról előztem és mondtam is, elkezdtem még hangosabban ordítani, és épp hogy csak ki tudtam kerülni 40kmph-val. Ekkor utánam kiáltanak többen is hogy álljak meg, mert rossz irányba jövünk. Az hittem hogy csak szívatnak mert megelőztem őket, de mindenki fordult vissza és kezdett tekerni felfele. Én is elkezdtem tolni felfele, és ismét éreztem hogy nem megfelelő bringát hoztam, mert ahogy kiállva kezdtem tekerni a domb teteje felé, egyből éreztem hogy szinte még lassabban haladok, a teleszkópok nem voltak kíméletesek, elnyeltek minden fentről és lentről érkező erőhatást. Sikerült visszamászni, és ráfordulni a helyes útra, ahol megint lehetett csapatni lefele. 

Meglepően kevesen előztek meg, talán 10 alatti volt a szám

A sorminta ez volt nagyjából végig, Síkon utolértem, lefelé előzgettem, felfelé lemaradtam. A kis kalandozásunk után megelőzve pár embert elég hamar egyedül lettem, ami új szituáció volt, mert addig mindig figyeltem valakit, és csak azt néztem hogy tudnám utolérni, nem figyeltem szalagokat meg nyilacskákat. 

A leejtő legrosszabb része az emelkedő

Most viszont azt kezdtem el nézni hogy biztos jó úton megyek-e. Következett egy jobbra nyíl, Vigyázat felirattal, és rengeteg szöveggel alatta, nyilván nem olvastam el, elkezdtem szúrni neki lefele, hogy utolérjek valakiket és ne legyek ennyire magányos, de a leejtő alján sem volt senki, tekertem még keveset, és ott sem láttam senkit, ekkor elbizonytalanodtam, hogy biztos le kellett ott fordulni, és nem-e az volt az sok írás, hogy itt a rövidebb távot teljesítő csoport kell letérjen?! Lelassítottam hátha hallok valamit, de csend volt. Előkaptam a telefonomat, hogy megnézzem mi a helyzet. Lassan sikerült megtaláljam amit keresek, ekkor jött 1db bringás, akitől kérdeztem hogy jó szakaszon vagyok-e, azt mondta hogy igen, a GPS még mindig nem talált meg, A bringás már messze volt, mikor visszakiabált, hogy ülj már fel és tekerj, még ekkor sem bíztam benne, mert rettentő furának éreztem hogy kb 1.5 perc alatt csak 1 valaki ért utol, elkezdtem gurulni a telefonnal a kezemben, ekkor a GPS feldobott a térképre, és mutatta hogy jó úton vagyok. 

Elkezdtem tekerni, de nagyon elkenődtem hogy így elcsesztem az időt, ráadásul másodjára, és most saját hibámból. Egyedül annak örültem hogy teljesen kipihentem magam, és nagyobb tempóval tudtam haladni. 

Kisebb emelkedőkre, még 140es rugóúttal is fel lehet szaladni

Kis emelkedők és leejtők voltak, és a távolban megláttam ez előttem lévőket.

Az első eltévedés miatt nem tudtam belőni hogy kb hol vagyok, de úgy  gondoltam hogy akiket én látok azok az elsők lehetnek. (hát nem) Itt megint hosszú km-ket tettem meg egyedül, sokkal jobban figyelve a szalagokat és jelzéseket, de innen már nem lehetett eltévedni. Tisztásokon haladtunk át, egyedül voltam és elkezdtem unatkozni, füves volt a talaj, szóval nehéz volt tekerni, ilyenkor számolgattam a megtett km-ket, és sosem tetszett hogy mennyire keveset mentem mióta utoljára ránéztem. Aztán egyszer egy domb tetején ott volt egy sátor rengeteg bringással, azt hittem valami baj van, de mikor ránéztem a km órára és láttam h féltáv, szóval ez a frissítő pont lesz. Az volt a furcsa hogy egyáltalán nem voltam fáradt még nem is ettem semmit, vízből is alig fogyott. Azért megálltam inni egy korty vizet meg betoltam egy banánt, de azt már csak úgy kutyafuttában, hogy ne pocsékoljam az időt.

Voltak akik egész lazára vették a pit stop-ot

Ezután ismét sok emelkedő következett és egyre messzebbnek tűntek azok akiket én elsőnek véltem, de meglepően sokat hoztam rajtuk a leejtőkön, és 5-10 percenként sikerült utolérjek valakit, akit úgy előztem hogy többet nem találkoztunk.

Egy erdős leejtőn láttam valakit állni, lassítottam kicsit lánc a kezében. Már kezdtem gondolkozni hogy ha odaadom a kulcsokat, mit mondjak hogy talál meg a verseny végén, de akkor láttam hogy már ott van a kezében és szereli, szóval tovább mentem.

Szerencsére minden tech hiba nélkül megúsztam, lehet nem toltam neki eléggé

Azok a helyzetek voltak a leg frusztrálóbbak, mikor utólértem valakit aki csak 1 picit ment lassabban mint én, de nem akartam leelőzni mert ahhoz elhasználtam volna az erőmet, és én mennék pont az orra előtt. Ilyenkor inkább lassabban másztam egy kicsivel, és a megspórolt erőt síkon felhasználva előztem.

Kb 25kmnél jártunk mikor az egyik emelkedőn éreztem hogy most már a lábam is kezdi éreztetni hogy használatban van, és gyorsan fárad ha kicsit magasabb tempót akarok diktálni. Mint mondtam nem ismertem a pályát, csak az utolsó 1km-t, szóval nem tudtam honnan kezdhetem el nyomni neki. Aztán valamennyivel a vége előtt megláttam azt a sziklát amit már ismertem, és tudtam hogy innen már minimális mászás kell, úgyhogy beleadtam mindent, és elkezdtem tekerni ahogy bírtam. Előttem épp hogy láthatóan 1 ember volt, tökéletes motiváció, annyi volt a cél hogy őt megelőzzem. Főleg mivel nagyjából ezen a ponton csúsztam ki a 2 órás időből amit célul tűztem ki, szóval opcionális kihívásnak fogtam fel. Nem sok esélyt láttam rá hogy utolérem, de tudtam hogy a vége többnyire abból a leejtőből áll amit az elején megmásztunk, illetve egy új technikás részből, ami a célhoz vezet, és lehet ő nem ismeri.

Még teljes gőzzel is alig közeledtem rá, rendkívül idegesített hogy nem tudok felállni az emelkedő végén hogy kitekerjem gyorsan, de végül felértem, és onnan már szinte csak lefele volt. Ez az a pálya amin hetente járok, minden ösvényét ismerem, kettesével váltogattam felfele, és az összes tartalékot beleadtam, mert láttam hogy már nincs messze az előttem haladó.

Utolsó 500m, 10/15/20%-os leejtő, technikás befejező szakasszal

Gyorsan értem utol, vagy nem tudta, hogy mindjárt itt a vége vagy nem volt több ereje, megpróbált jobbról kikerülni egy pocsolyát, ami elég mély volt, viszont pont akkorra értem utol, és nem akartam fékezni, ezért balról kerültem a tócsát úgy hogy a sártenger vékony peremén az ott lévő fa és ágainak támasztottam a kereket, és így sikerült annyira bedönteni a bringát hogy a kormány kikerülte a fa törzsér. Ezután akkora volt a sebességem hogy a következő már kisebb sártócsán muszáj volt átgázoljak, mert kikerüli már nem lehetett, és itt gyorsan újragondoltam mekkora hülyeség volt ennyire veszélyesen előzni, és kockáztatni hogy pont a végén esek óriásit. Eldöntöttem hogy mivel úgy sincsenek előttem többen, nem sietek, de ez szabály hamar borult, mert ismét az ugrott be hogy ezt a részt ismerem, és ha nem is nyerek vele semmit, akkor is élvezni akarom, amit lassú tempóval nem lehet. Amúgy ez az elmélkedés kb 2-3 mpig tarthatott amíg egy sziklás részen átértem ugyanis utána jött a viszonylag sima leejtő, ahol 57kmph-ra gyorsultam fel, és szinte biztos hogy ezen a szakaszon az élmezőnyhöz tartoztam, mert volt pár mp amikor annyira gyorsan váltakozott a fényes és sötét rész, hogy a szemem nem tudta lekövetni, és csak abban bíztam hogy ismerem a szakaszt és tudom hogy nincs nagyobb ág vagy gyökér amitől félnem kellene, mert ezen a fél méteres ösvényen nem sok esélyem van kikerülni.

Már szinte a végéhez értem mikor jött a kanyar a technikás rész felé, és itt már voltak szurkolók is, akik kiabáltak valamit, de 1 darab szót nem értettem, mert annyira koncentráltam.

Tovább tekertem a sík részen, majd kis emelkedő megint leejtő, és láttam hogy még van valaki előttem. Ahogy kezdtem utolérni, láttam hogy nincs hely kikerülni, szóval óriásit fékeztem ezzel is jelezve, hogy itt sokkal gyorsabban is lehet jönni, és számítson rá hogy előzni fogok. Szűk volt az ösvény és sok a bokor, szóval rettentő pofátlannak kellett lennem, és egy jobb törésnél beszúrtam a két feltorlódott bringás elé, épp hogy elfértem, és a kis leejtő közepén még sikerült egy utolsót előznöm. Innentől nem voltak előttem többen, mindent beleadtam és szinte tökéletesen beosztva az erőmet minimális tartalékkal értem célba. A 3 bringás akit megelőztem több mint 1 perccel mögöttem értek be, szóval tényleg nagyon toltam neki azon az utolsó néhány méteren.

Mikor beértem már elég sokan nyüzsögtek, szóval gyanítottam hogy nem dobogós helyezés, de ekkor odalépett egy lány és a nyakamba akasztott valami medált, amit én akkor (és azóta is) úgy értékeltem hogy a csoportomban kiváló eredményt értem el(mindenki kapott). Miután kikértem az időmet, láttam hogy 52másodperccel estem ki a 2 órás általam meghatározott célidőből, amit meg elkönyveltem a két eltévedésnek.

30km/15kmph átlag / 02:00:58 idő || ezzel a bringával, egész korrekt eredmény

Rendkívül érdekes élmény volt, nem a helyezés volt a lényeg, saját kis célokat állítottam fel, és nagyjából tartani is tudtam. Jól szórakoztam, és kicsit jobban megismertem a teljesítésbeli határaimat, mert verseny közben mégis csak ott az extra motiváció ami kihozza azt a maximumot amit egy önálló edzésen/tekerésen nem tudsz összekaparni.

Összegzésnek viszont azt is megjegyezném, hogy ez a csapatban tekerés érzés úgy is meglehet ha sikerül egy nagyobb bringás csoporthoz csatlakoznod, és 15+ fő elindul egyszerre. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy legalább egyszer próbálja ki milyen érzés.

A Drónos kalandozásaim véget értek, viszont mivel az újrahasznosítás egyre elterjedtebb, gondoltam átnevezem és folytatom ugyanitt Bringásoknak szánt tartalommal.

Fel-fel az égbe, majd el a messziségbe!

Úgy néz ki hogy ez lesz az utolsó bejegyzés, nem is feltétlen van kedvem megírni, de jó ötletnek láttam szépen lezárni.

Az előző posztban leírtam hogy komoly gondok vannak a távirányítóval, vagy a vevőegységgel, sajnos nem sikerült kideríteni hogy pontosan melyik a hibás. Eléggé lehangolt, és úgy láttam, hogy ez így nem a megfelelő hobbi nekem.

Rendkívül élveztem, építeni,sokkal de sokkal jobban mint repkedni, habár az sem volt rossz, főleg az elején mikor még volt kis adrenalin is. Nagyjából kicsit több mint 1 éve foglalkozom vele, 3 gépem volt, egy gyári WLtoys V262 Cyclone, amit tanuláshoz használtam, az első cikkek ennek a  tunningolásáról szóltak. Aztán építettem egy f450-et, erről is vannak cikkek, bevásárlólista stb. Már itt érződött hogy lesznek bajok :)). Az első repülésnél elengedett kicsit az m3 ragasztó, a kábelek felnyomták a naza lite vezérlőt, és a gép továbbsiklott miután elengedtem az iránykart (mivel  a szoftver próbálta vízszintbe hozni a gépet). Nem hiszem hogy akár a mostani képességeimmel sikerült volna ezt megfelelően lereagálnom, és hogy elkerüljem az ütközést, sok fa volt a közelben, és mire felocsúdtam, már be is csapódott.

Na mindegy, aztán még sok saját hibám, volt, de végül ezzel a konfiggal is tapasztaltam fura dolgokat, amikre nem tudott senki sem magyarázatot adni. Aztán építettem a 250-es gépet, mert gondoltam ez jól bírja a zuhanásokat, és nem is tévedtem. Itt viszont ~4 hónap után a táv megadta magát teljesen. Már 2 hónap után is csinált furcsaságokat, jelvesztés... Ezzel a géppel végigrepkedtem a nyarat, nagyon jól elszórakoztam vele, annak ellenére hogy úgy tűnt lég behatárolt a hatótávja, és 150m magasság vagy távolságon nem mentem túl sosem.

Az előző posztban leírtam hogy jelvesztés miatt lezuhant, ekkor nagyjából biztos voltam benne hogy ez az egész nem nekem lett kitalálva, többé nem lesz élvezetes a repülés, hiába építek másikat, amilyen szerencsém van azzal, is előjön valami hiba. Sokáig halogattam hogy meghirdessem eladásra, nem volt nagyon kedvem hozzá, pedig már megvoltak a képek is stb. Kb 2-3 hetente 1x kimentem vele repülni hogy megnézzem még megy-e és van-e élrtelme megpróbálni egyben eladni vagy jobb lesz darabokban. Úgy viszont nem sok kedvem volt, mert mire mindent eladnék, már lehet kimenne a divatból ez az egész. Az ilyen tesztek után mindig elhatároztam hogy na akkor holnap, feltöltöm valahova, de ez mégsem sikerült.

Ma viszont erőt vettem magamon, és egy utolsó repülést akartam eszközölni, mert a black fridayal egybekötve gondoltam tökéletes alkalom lesz megszabadulni mindentől. Elindultam hát a legközelebbi parkba, ahol reggelente szoktam repkedni, olyankor teljesen kihalt, most viszont volt pár ember, és néhány gyerek is, szóval másik helyszínt választottam. Azt ahol rengeteget repültem már, és általában nem volt gond.
Semmilyen cuccot nem vittem, csak lekaptam a gépet a táskámról, kivettem a távot, és már szállt is felfelé. Az elején teszteltem kicsit az aksit, ez viszonylag jól ment, erősebbnek tűnt mint 1 másik amit jóval kevesebbszer használtam. Szóval leírtam pár 8ast, és csak úgy repkedtem, különösebb cél nélkül, mikor egyszer ismét beakadt, és az utolsó jelet követte pont keresztbe előttem robogott végig... cseppet sem örültem, próbáltam össze vissza tekerni a karokat, hátha helyrejön, és egyből reagált is, lehoztam viszonylag közel, próbáltam a föld felett hirtelen mozdulatokat, és mindenre reagált. Kicsit távolabb mentem, ott is jó volt. Ha lehet még tanácstalanabb, lettem, ezt a sz@rt nem lehet eladni, ez életveszély. Azt kívántam, bárcsak repült volna el a francba az előbb, és akkor nem kell szenvedjek az alkatrészek eladásával...



Nem tudom miért pont most, de alig fél perc telt el, és teljesült a kívánságom. Finom 5-7 méter magasan való repülés közben átvette az irányítást a sors keze. Ez esetben viszont közel sem arra ment amerre én legutoljára vezéreltem, hanem felfele, miközben távolodott is. Vadul rángatni kezdtem a karokat, de nem sok változás történt, a gép egyre magasabban volt, és már nem is számítottam rá hogy ezt le tudom hozni. Kikapcsoltam a távot, hátha lezuhan, mielőtt veszélyes zónába nem ér, de semmi nem történt, visszakapcsoltam élesítettem, és próbáltam elvágni a gázt, egy idő után zuhanni kezdett, de nem tudtom hogy ezt én idéztem elő vagy magától csinálta. Ekkor minimálisan megkönnyebbültem, arra gondoltam na remek, ennek akkor itt kell vége legyen. De a reflexet sajnos, nem lehet felülírni, nem 1 ilyen zuhanásom volt már, és ha nincs is semmi esély a mentésre, azért földet érés előtt lehet tompítani kicsit egy komoly gázfröccsel, most is így tettem. Viszont ez annyira jól sikerült, hogy egyből összeszedte magát még a levegőben, és ismét elindult felfele. Na ekkorra már fogalmam sem volt mit tegyek, mivel össze vissza mozgattam a kart és ki be kapcsoltam a távot, fogalmam sincs hogy akár 1 mp-re is irányítottam-e. Már olyan messze volt hogy tényleg alig látszott, ekkor valamiért ránéztem a távra, és mire visszanéztem, nem tudtam kivenni hogy az égen van-e még vagy már a gazban kell keresni. Egy ideig még kémleltem az eget, hátha csak nem vettem észre, de már nem volt ott.

Elég messze lehetett már, nem tudtam megsaccolni mennyire, de 99%-ban biztos voltam benne hogy még csak épület sem volt alatta. Elhagyatott gyárterület közelében volt, így szerencsére kizárt hogy bárkire is rázuhant volna. Nem különösebben volt fájdalmas, vagy dühítő, annak ellenére hogy azért nem feltéten játékgép volt, de vigasztalt a tudat, hogy így legalább semmiképp, nem fogom tudni eladni valakinek aki ugyanezt a városban játssza el.
Összepakoltam a cuccomat, de azért elindultam megnézni hogy 100%ig biztos legyek benne semmi kárt nem okoz(hatott). Nem igazán hittem hogy megtalálom, kiindulva abból hogy eddig a beeperrel alig találtam meg, ez majdhogynem lehetetlen lesz. "S" alakban bandukoltam, telement a ruhám bogánccsal, és tiszta sár lett a nadrágom, már ekkor nem érte meg a keresésre szánt erőfeszítés. Rendkívül sűrű volt a növényzet, és mivel azt sem láttam pontosan hogy egyenesen zuhant lefelé, vagy kicsit oldalazott-e. Beazonosítottam hogy nincs ott semmi ahol valószínüsíthetőleg lezuhant, és viszonylag hamar feladtam.

Fura érzés, hogy amiért 2 hónappal ezelőtt még ennyire rajongtam most, hogy a lehető legcsúnyább véget ért, szinte alig érdekel. Ennyire meg tudja utáltatni magát egy remek hobbi, nem kell hozzá több mint a megfelelő időben néhány komoly balszerencse, és itt most nem erre az esetre gondolok. Remek szórakozás volt, sok boldog pillanatot fotót, videót készítettem, de ez itt véget ért, és nem tartom valószínűleg hogy valaha is visszazárom a szívembe a multikopterek világát.

Végezetül megosztanék pár linket amit talán sokan nem ismernek, de hasznosnak találnak majd

Kezdőknek repülési útmutató, és egyéb hasznos finomságok: http://quadcopter101.blogspot.ro/2013/10/your-first-quadcopter.html

Magyar modellezéssel foglalkozó fórum: http://forum.rcmodell.hu/forum.php?

Világtérkép a kopterek szemével: http://travelbydrone.com/

Érdekes dolgok a dronokrol: http://www.droneflyers.com/

Mikor még szinte semmit nem tudtam erről az egészről, ezt szerettem volna első vázamnak
Az alábbi videót látva, te is nehezen állod meg hogy lejjebb add az igényeid:)

Banggood - Kínai óriásbolt, bármit be lehet szerezni, elfogadható szállítással, jó áron, és viszonyleg gyors kiszállítással. Van EU raktár is!

Hobbyking - A legismertebb online modellbolt. Ez is kínai, de itt azért minden kontinensen elérhető raktár, és sokkal komolyabb mint az előző (igaz nekem innen több hibás cucc jött mint BG-ról) A szállítás horror, és az árak sem éppen olcsók, de van amit máshonnan nem tudsz beszerezni. Aksit pl csak innen (Holland raktár) érdemes vásárolni

Ez csak 1 modellezős külföldi bolt, nem emlékszem miért mentettem el: http://www.foxtechfpv.com/

FPV-vel kapcsolatos infók, inkább haladók számára, habár aki odáig eljut, az már viszonylag haladó, ha csak nem 1xre rendel be mindent, mint ahogy én csináltam :)) (nem jó ötlet): http://www.droneflyers.com/2014/10/fpv-beginners-quick-diy-quadcopter-project/

Youtuberek akiket érdemes követni, mert ezzel a hobbival foglalkoznak:

FliteTest - talán a legjobb anyagot ők gyártják, rengetek fura érdekes, gyors, és értelmetlen repülni éppen képes modell, de sok hasznos tipp is.

Hobbyking - többnyire termékvideók, de van néha pár érdekes összefoglaló is különböző eseményekről, ha nem szeretnél nagyon sokat költeni nem ajánlom a feliratkozást.

RCtestfilght - Hobby szintű szakértő, aki rengeteg féle gépet gyárt, és tesztelgeti őket. Sok érdekes "találmánya" van, és kedved vagy ihletet tud adni, az elszántabb modellezőknek

Boris.B 250 es géppel csapatja, nem kis tempóval. Aki nem szeretne beleszeretni ebbe a kategóriába kerülje a csatornát. Élvezetes rövid klippeket gyárt, ott is átfér, ahol te még papírgéppel sem próbálkoznál.

Izgalmakra vágysz? A Flysky FS-T6-al minden repülés kalandos.

Már nem először hagy cserben, és nem az első távirányítóm. Eddig 3 különböző árú,márkájú és típusú távot próbáltam, és mindegyikkel problémák voltak. Kezdem azt hinni, hogy bennem van a hiba, ólom csorog az ereimben, vagy sugárzik a bőröm, és ezért történnek a rejtélyes jelvesztések. Most komolyan, mekkora az esélye, hogy 3x is hibás távot kapjak, és ezek mindegyike pont a jelvesztések hibát produkálja.  (első: WLtoys JJRC V686G V686J V686K ; második: Turnigy 9X ; harmadik: Flysky FS-T6)

Teljesen tanácstalan vagyok, mi történt megint, ez már a megválaszolhatatlanul sokadik eset, viszont itt SEMMI nem volt amire rá lehetne fogni, hogy biztos az zavart be... habár épp lefele igyekezett a nap, a NAZA Lite-nál volt valami hasonló hiba, lehet ez érte volna utol a Flip32 vezérlőt is?

Délután a tűző napon, kinn voltam egy közeli erdőben, és videót készítettem vele(250-es gép). Csak a Mobius, volt a gépen, mint extra elem. Elég magasan repültem, hogy jól belássa a teret, de nem tapasztaltam semmilyen jelvesztést, végig kontroll alatt volt.

Az utolsó akkut már nem sikerült hasznosan elrepülnöm, ezért hazaérve, kimentem a megszokott helyemre, ahol tesztelgetni szoktam. Gondoltam gyakorlom egy kicsit a forgásokat, stb. Ez egy város szélén lévő viszonylag nagynak mondható kihalt puszta. Ahogy a képen is látszik, csak bokrok és gaz van előttem. A hátam mögött, kb 50 méterre van az út, ami nem túl forgalmas, és mellette több magas feszültségű vezeték. Ez már jelentene valamit? Szerintem pont semmi köze az egészhez.

1.ábra - Ismét egy fura eset

Mivel a hely nem túl látványos úgy döntöttem nem pattintom fel a gépre a kamerát, (amit egyébként kölcsön kaptam, amíg meg nem érkezik az új Xaomi Yi) ...hogy már itt milyen szerencsésen döntöttem, ekkor még nem is sejthettem.

Felszálltam, és némi melegítés után, elkezdtem repkedni ahogy szoktam. Nagy nyolcasokat írtam le, közben próbáltam, pörögni és utána amennyire csak pontosan lehet, irányba állítani a gépet hogy szépen menjen tovább. Ezeket a köröket jobbról balra teljesítettem, nem tudom mennyire távolodtam el. Aztán próbálgattam egyre lejjebb ereszkedni és a föld felett repülni, csak hogy legyen valami izgalom. Ez is túl egyszerűnek tűnt, mert beláttam jól a terepet. Arra gondoltam, hogy ha egyenesen távolodnék, akkor talán nehezebb lenne, szóval elindultam előre. Ezt nem szoktam szeretni, mert a kerülgetések miatt nehezen tudom megmondani hogy mikor merre néz a gép. Most egy nagyon kicsit tovább mentem mint szoktam (legalább is úgy éreztem), szóval gondoltam felhúzom magasra, és visszahozom. De ahogy kezdtem volna emelkedni és visszafordulni, észrevettem hogy már nem én vagyok a főnök. A gép csupán az előre és fel jelet követte, és bármit húztam neki, nem reagált. Ez kb 1-2 mp lehetett... aztán hirtelen elhallgatott és zuhanni kezdett, de már elég magasan volt, gondoltam hátha tudok némi gázt adni hogy tompítsam a becsapódást. A gép mintha fordult volna egyet, de újra szintbe állt, és úgy láttam hogy ismét van kontrollom, habár itt már elég messze volt hogy lássam tényleg egyből követi-e a parancsot. Ugye ha messze a gép, és elvesztettük az orientációt, akkor először is nem kell pánikolni (meglepően higgadt maradtam egész végig, sajnos nem ez volt az első esetem), majd az egyik irányba kell húzni az irány kart, és egészen addig forgatni a gépet míg arra nem megy. Én is így tettem, jobbra húztam, és elkezdtem forgatni, hogy lássam merre megy. Nem sok minden történt, mert kb 2mp múlva ismét elhallgatott, egy nagyon kis időre, majd mikor ismét gázzal próbáltam kompenzálni, viszonylag nagy sebességgel, belerongyolt a földbe.

Nem igazán értettem, hogy most mi a fene történt. Hogy vesztett jelet, miért zakkant meg, és indult el magától, aztán mi történt hogy visszanyertem az irányítást, és mégis miért csak pár mp-re. Mint említettem igen durvának tűnt a becsapódás, nem csak szimplán lezuhant, hanem volt némi sebessége is. Azt vártam, hogy elkezd majd füstölni az aksi, mert atomjaira tört minden. Vártam egy kicsit de nem történt semmi. Hiába kapcsolgattam a beepert, több mint 150 méterre volt, az meg még 20 méterről is épp hogy hallatszik.

Körbenéztem, hogy most pakoljak össze, és minden cuccomat vigyem, azért őrizetlenül csak nem akartam otthagyni mindenem. Bedobáltam a cuccokat a táskámba felraktam a bringára, és a távirányítóval a kezemben elkezdtem tolni be a dzsumbujba. A távot nem mertem kikapcsolni, hátha segíthet majd a lokalizálásban. A fű néhol elég magasra nőtt, kb 50 méter után úgy döntöttem, hogy  a bringát elrejtem az egyik ilyen magasabb fű "sziget" mögött. Tökéletesen takarta az út irányába, szóval nyugodtan indultam a roncsok keresésére. 

Ahogy tovább bóklásztam és egyre közelebb éreztem magam a roncsokhoz, észrevettem hogy a magas fű szigetek is egyre sűrűbbek. Kapcsolgattam a csipogót, és egyszer csak meghallottam. Arra gondoltam, hogy mekkora szerencse lenne ha egy ilyen magas és dús füves részbe csapódott volna bele, akkor talán a csavarok épségben maradnak. Elkezdtem közeledni egyre hangosabb volt, és úgy tűnt hogy tényleg szerencsém van, és egy ilyen helyre esett. Ahogy odaértem, sajnos csalódnom kellett, nem volt ott, hiába rugdostam a füvet és kapcsolgattam a csipogót. De már egészen hangos volt, elindultam hát tovább, és megláttam a gépet, egy másik füves rész közepében. Nem akartam hinni a szememnek. Egyedül a tépőzáras ragasztóval, és szíjjal felcsatolt akku, esett ki a helyéről. Próábltam óvatosan felemelni, nehogy elt9örjem azt ami csak elrepedt, de akárhogy vizsgálgattam nem tűnt fel semmi különösebben nagy sérülés. 

2.ábra - A lehető legjobb hely a becsapódásra

Visszafele, már gyorsabban haladtam, le akartam ülni, és áttanulmányozni, hogy tényleg sérülés nélkül túlélt egy ekkora becsapódást? Főleg hogy a váz, már több helyen is ragasztva van. A nagy sietségben viszont másik útvonalon mentem, és olyan jól elrejtettem a bringámat, hogy volt egy rövidke perc, mikor azt hittem valaki megpattant vele, mivel úgy tűnt hogy ott állok ahol letettem (még a kerék által letarolt fűszálakat is látni véltem), aztán visszanéztem hol jöttem, és feltűnt, hogy kicsit kerültem, és rossz helyen keresem.

A "bázisra" visszaérve aztán akárhogy mozgattam és feszegettem, semmi komoly sérülést nem találtam. Az aksi sarka kicsit földes volt, de nem sérült a borítása, továbbá 2 prop meghajlott, (ez azonban nem mondható sérülésnek, szóval boldogan cseréltem).

Ezután még felszálltam vele, és repkedtem is egy keveset, hogy az aksi lemerüljön. Persze már közel sem mentem olyan messzire, és többnyire füves rész felett próbálgattam a motorokat.
Tanulsága sajnos nincs a történetnek, azóta sem tudom hogy mi történt, és mivel előzhettem volna meg. Arra gondoltam, hogy esetleg, ha a távot felemeltem volna, talán visszajön a jel... ezt már egy korábbi jelvesztés után is elterveztem, csak hát inkább menteni próbáltam a helyzetet, nem pedig a távot dobálni.

Az alábbi eset is hasonló, itt viszont volt rajta fpv rendszer, és egy sűrűn fákkal övezett területen repültem, ahol talán kicsit hihetőbb volt a jelvesztés. A videóban végig van kommentár, szóval nincs értelme tovább magyarázzam, aki kíváncsi rá nézze meg.

Nem érzem különösebben szerencsésnek magam, főleg a modellezéssel kapcsolatban, de azt azért meg kell hagyni, hogy ilyen nagy mázlival zuhanni, csak kevesen tudnak

Ezt egyszer még befejezem...

Bevásárlólista - 250mm - kezdőknek javasolt

Kötelező elemek: Az itt felsorolt elemek mind elengedhetetlenek a gép működése érdekében, szóval nem lehet 1 alkatrészt sem kihagyni. Aki viszont ennél is olcsóbban akarja kihozni az első gépét, az néhány tartozék leírása alatt, talál némi infót róla, hogy van-e értelme olcsóbb verzió után kutatni.

Az alkatrészek 95%-a Banggoodról lett vásárolva, és pedig azért mert itt nagyon olcsó a szállítás. Bárhonnan beszerezhetőek, de a linkelt helyről a legolcsóbb, szerintem. BG-ról a szállítás általában 15-21 nap, ami a téli ünnepek felé sajnos kitolódik, és február fele is van 2 hét amikor az ottani ünnepek miatt lehet hosszabb a várakozási idő.

Váz: Diatone 37# Silver Blade PCB 250 - 28.99$ 

Nem feltétlen a  legolcsóbb opció. Én azért választottam mert tetszett hogy fehér, és van beépített led+tápcsatlakozó, illetve nagyon könnyű, alig 120g(4 láb+maradék csavarokkal). Sajnos nem szénszál, csak valami erősített üvegszálból készült. A karok igazán vastagok, szóval azzal nem lehet gond, viszont a középső nyák, amibe az áramelosztás is be van építve, érthető módon nagyon gyenge. Ez fog a leghamarabb törni, szóval nem biztos hogy jó ötlet ezt a modell választani, ha van rá esély hogy sűrűn találkozzunk a talajjal. A motorok, egész profin el vannak szigetelve a felső szinttől, ahol a gumibakon ül, a kamera. Tökéletes képet kaptam, minden trükközés nélkül, ami meglepő, mivel maguk a motorok, rendkívül sok vibrációt generálnak.

/A legolcsóbb váz modell BG-on, kb 15$/

Vezérlő: Naze32 Flip32 - 23.99$ 

A legpozitívabb csalódás a vezérlő volt. A motorok sajnos rengeteg Vibrációt generáltak, ezt már az első egység tesztelgetésénél észrevettem. Nem hittem benne hogy normálisan be tudom majd állítani, de már az első repülésnél, minden finomhangolás nélkül, olyan stabil gépet kaptam, hogy az valami hihetetlen volt. Precízen végrehajtotta az összes lassú illetve agresszív mozdulatot, és amint elengedtem a kart, szépen visszaállt vízszintbe, nem libegett, nem driftelt(jelentősen). Baseflight szoftvert használok, és csupán nagyon apró himbálózást tapasztaltam kamerán keresztül, mikor filmezni próbáltam vele. (Illetve egyszer, elég agresszíven vezettem, auto level módban, és akkor többször nem akart elsőre szintbe állni)

/Ennél nincs olcsóbb alternatíva, tökéletes választás kezdő és haladó modellezőknek is/

Motor: DYS BE1806 2300KV - 9.79$ 

Már nincs kiírva de több mint 10,000 példányban eladott termék ez BG-on. Nem is csodálom, kezdőknek semmiképp nem kell több mint amit ezek a rendkívül olcsó motorok nyújtani tudnak. Csak 3 cellás aksikkal működnek, sok vibrációt generálnak, és 5030-as proppal, kb 570g-585g a csúcs amit még lomhán de mozgatni tudnak. Ezt nálam egy (318g gép + 180g akksi + 39g mobius + 30-40g fpv) hozta ki. Szóval itt már nem volt fürge de még igen szépen repült. Csupaszon, kb 498g körül mozog (sajnos csak 180g-os akksim van), ekkor már elég jól lehet vele manőverezni, habár itt is csak mondhatni új 2200-as aksival nevezhető gyorsnak. Kezdőknek viszont mindenképp teljes mértékben megfelel, még talán a haladóknak sem gond, hogy nincs elég extra erő a motorban.

/Ennél nincs olcsóbb alternatíva, tökéletes választás kezdő modellezőknek /

ESC: Emax Simonk Series 12A  - 8.60$ 

A szabályzókról nem sokat tudok, semmit nem piszkáltam, megvettem bekötöttem és megy. Nem flasheltem, csak kalibráltam őket, szerintem hiba nélkül működnek, már 100+ repülés és 10+ zuhanás óta. (Egy idő után, jobbra kanyarodásnál(rudder) hiába engedem el a kart, még elég sokáig fordul a gép, egyesek szerint az egyik esc adta be a kulcsot, érdemes venni belőle legalább 1 tartalékot)

/Ennél nincs olcsóbb alternatíva, tökéletes választás kezdő és haladó modellezőknek is/

Töltő: iMAX B6 Balance Charger - 21.68$ 

PD1205 12V 5A AC Power Adapter For iMAX B5 B6 - 8.99 

Az alacsony ár egyenlő silány minőség, ennél a modellnél sajnos igaznak bizonyult. Az IMAX B6 töltő igen népszerű, és sokan szeretik, de ennyire nem rossz, mint a linken található. A táp sajnos nagyon gyorsan melegszik, ami nem biztos hogy normális. A töltő pedig 10/4 esetben túltölti az aksikat, ami viszont már az aksiknak nem tesz jót. Még egyszer megemlíteném, hogy csupán a linkelt típusra gondoltam, egy megbízható Imax, igen szépen muzsikál, kezdők keze között is.

/Ennél nincs olcsóbb alternatíva, de talán megéri kicsit többet szánni rá/

Távirányító: Flysky FS-T6 V2 2.4GHz 6CH (azért van linkelve hogy tudd mit kell elkerülni)
Soha de soha az életben amíg ezt a szutykot gyártják még csak a kezedbe se vedd. 99% hogy ez a táv felelős, az összes jelvesztésemért, amit emberektől és minden zavaró jeltől távolt tapasztaltam. Végül pedig a gépembe került, igaz akkor már csak szívességet tett, mert így hamar pont került a történet végére.

Alternatíva: Turnigy 9X 9Ch Transmitter 59.99$

Ezt az első gépemhez használtam, és igaz ott is megszívtam, mert hibás példányt kaptam, és sem a jobb kar nem volt pontos sem a jel nem volt szakadásmentes, többször előfordult hogy tized mpre elment a gáz... Viszont ezt kb csak én tapasztaltam, senki mástól nem olvastam ilyet. Ugyan abban az árban van mint az előző, de ez legalább több 1000 ember által használt és szeretett távirányító.

Propeller: Gemfan 5x3 Inch Plastic 5030 - 2.22$ 

Ennél jobb propellereket elképzelni sem lehetne. Könnyedén balanszolható, rendkívül erős, és nagyon jól bírja a zuhanásokat is. Az első szett propellerem több min 70 repülést bírt ki, ahol nem 1 jelentősebb ütközést is túlélt. Az ára is igen elfogadható, és a neon zöld szín igen jól látszik nappal is.

/Ennél létezik olcsóbb alternatíva, de semmiképp nem ajánlom, hogy kipróbálja bárki is, mert nem egy 6030-as és 3 ágú robbant fel közvetlen mellettem./

Csatlakozó: XT60 - 4.80$

Mindenképp kell legalább 2db csatlakozó a töltő és a gép tápja miatt. És nem árt ha van még 1-2 elfekvőben sosem lehet tudni. Ez pont nem a legvastagabb fajta, HK-n jobbat találtam, de onnan én is csak 1 szettet rendeltem, amit már elhasználtam.

Csipogó: 3-24V Piezo Buzzer Alarm 95DB

Nem valami hangos csipogó, mindenesetre már 2x segített megtalálni a gépet, szóval ha nem is akkufigyelőnek állítjuk be, akkor is ajánlott hogy legyen. 

Akkumulátor: Turnigy 2200mAh 3S 20C - 9.99$

ZIPPY Flightmax 1300mAh 3S 20C - 7.95$

Az egyetlen alkatrész amit nem BG-ről rendeltem, az akku volt. Nem találtam megbízható márkát. A LiPo aksiknak egyébként is elég körülményes a szállításuk. HK-ról, is inkább csak a Holland EU raktárból érdemes venni. Innen a szállítás 15$ ami nem olcsó viszont gyors, 3-4 nap. Érdemes ismerősökkel rendelni, vagy ha nincs kivel megosztani a sarcot, akkor egyszerre többet vegyünk, min 2-3 darabot, és így mindenképp jobban megéri mint helyi boltból vásárolni majd 5x áron.

/Ennél nincs olcsóbb alternatíva, az 1300 akku csak 250es géphez jó, a 2200-as sokkal több modellben használható, viszont a 250-esnek egy kicsit már nehéz./

Opcionális cuccok:

1m Premium Velcro - 1.59$ 

Nem csak az askik biztonságosabb rögzítésére használható, hanem számos más akár modellezésen kívüli helyzetet is könnyedén meg lehet vele oldani.

Tie Down Strap - 0.99$ 

A akkut sosem árt kellően szorosra húzni, mivel a gyors irányváltások hamar elmozdíthatják, ami akár instabil repüléshez vagy zuhanáshoz is vezethet.

88pcs M3 Nylon Spacers Screw - 5.38$

Aki csak 1 gépen tervez építeni talán sokallja az árat, főleg mivel egy kis leleményességgel ki lehet váltani ezeket a csavarokat, de ha belefér a keretbe akkor jó ha van. 

1S-6S Battery Voltage Tester - 2.99$

Tökéletes és gyors módja, az akkuk töltöttségi szintjének az ellenőrzésére.

Zsugorcső - 5.39$

Ez persze itthon is kapható, viszont ilyen széles változattal én még nem találkoztam! Ezt pedig az esc kábeleinek forrasztásánál lehet/érdemes alkalmazni. Az eredeti borítás is egy ilyen zugsorcsővel készült.

XT60 B6 Charging Plate - 10.90$

Nagyon sok időt lehet megtakarítani, egy ilyen párhuzamos töltésre alkalmas elosztóval. Próbáltam már 4 akkut tölteni, ezt viszont a töltőm már nem bírta. Két azonos 11,4V-ra töltött akkut viszont hiba nélkül tölt 2C-vel annyi idő alatt mint amennyi egynek lenne elég.

JST Connector Plug - 2.49$ 

Hasznos csatlakozók, érdemes egy ilyet az összerakásnál beépíteni, és így bármikor csatlakoztathatunk ledeket, vagy egyéb energiaigényes eszközt a géphez, anélkül, hogy meg kellene bontsuk a szigetelést.

1M 5050 SMD 60LED Flexible LED Strip - 2.39$

Sosem árt valamilyen módon jelölni hogy melyik a gép eleje vagy hátulja. A ledek az egyik legolcsóbb és egyben legegyszerűbb módja ennek. Ha elég erős, akkor még nappal is tökéletesen egyértelművé válik, hogy mikor merre néz a gép.

Erdő erdő erdő - a lombok fölé, majd vissza a mélybe!

Ide kattintva megnézheted a megvágott videót

Sok ötlet, és útiterv kavarog a fejemben nap mint nap. Merre kellene menni hogy valami érdekeset, vagy inkább csak számomra újat próbálhassak ki. Többnyire csak idő és/vagy hangulat nincs hogy ezeket mind végre is hajtsam. Tegnap viszont, Youtube-on barangolva, belefutottam egy régebbi videómba, újranéztem és kedvet kaptam, egy újabb készítéséhez. Mivel általában legalább 1-2 útiterv be van tárazva, most az érdekesebbet választottam, és úgy döntöttem kipróbálom mit lehet kihozni egy erdős "túrából"

Mivel a nyár közepén járunk, a napok igen csak rövidnek számítanak, olyan szempontból, hogy már délelőtt meleg van, és még este is épp csak elviselhető a hőmérséklet. Szóval úgy terveztem hogy reggel megyek, és mire a nap már perzseli a leveleket, én már a fák alatt leszek.

Reggel 6-kor keltem, első dolgom volt berakni tölteni az akksikat. Általában úgy tárolom őket hogy 11.4V-ig vannak töltve. Így lassabban öregednek, gyorsabban fel lehet tölteni és ami a legfontosabb, egyszerre többet is tudok tölteni. Eddig csak két aksit próbáltam párhuzamosan, de most valamiért úgy éreztem itt az ideje kipróbálni megy-e 4-el is.

1.ábra Párhuzamos töltő, az imax B6 ennyit nem bír egyszerre

Mielőtt bekötöttem őket a csatlakozókba, lemértem egyenként az összeset. Azt mondják nem szabad 0.03V-nál nagyobb különbség legyen a cellák között, mert akkor nem lesz tökéletes a balanszozás. Nos ezen az értéken pont belül volt mindegyik, szóval, beállítottam 4.4A-re a töltőt(Imax B6 50W). Így optimális estben 0.5C-vel tölt (1.1A) minden akksit. A másik töltőbe beraktam az 5. akkut egyedül, ezt ilyenkor 1C-vel töltöm.

2.ábra Azért sajnos annyira nem pontos ez sem

Mivel nem autóval hanem bringával szoktam csapatni, elmentem bemelegíteni a túra előtt. Ilyen korán kelni nyáron, csak azért éri meg, mert a hajnali szélben, legalább egy rövid óráig érezni lehet egy kis "hideget".

3.ábra A 250-es gép tökéletesen elfér egy sporttáska hátulján

Miután visszaértem, látom hogy mindkét töltő végzett. A sima töltés 12.6-on állt meg ahogy szokott, a másik viszont 12.3-nál villogott. Nos itt nagyon gyorsan elküldtem magam többször egy jó messzi helyre. Pont ma kellett ezzel a 4-es töltéssel kísérletezzek. Gyorsan kikötöttem az akkukat és lemértem mindet. Szerencsére az összes 12.3-ig volt feltöltve, tehát egyik sem sérült. Itt egy kicsit megnyugodtam, de jól csak nem jártam, mert most viszont egyenként kellett feltöltenem mindet, ami rengeteg extra időt vett igénybe. A korai indulást máris buktam.

Kilenc óra volt mire végeztem az összessel, és  sikerült harci díszbe vágni magam. Nos ekkor már érezhető volt hogy ma is jó meleg lesz.
Az úton azon pörgött az agyam, hogy miként is próbáljam bemutatni ezt az egészet. Már jártam sokszor az erdőben szóval tudtam mit lehet látni, és hol lehet esetleg repülni, de többnyire szűkös a hely a keresztülvezető "fő" utat leszámítva. Utólag teljesen fölöslegesnek bizonyult a nagy tervezgetés, mert mivel hajszál pontosan nem emlékeztem minden egyes belógó faágra, ezért az erdőbe érve újra kellett gondolni mindent.

4.ábra 250mm-es 2200 aksival 498g

Az első és legalapvetőbb probléma a felszállás/leszállás kérdése volt. Még nem említettem, de egy 250-es géppel készültem, ami természetesen nem ilyen szintű videózásra lett kitalálva, viszont jóval olcsóbb szervizelni ha ne adj isten mégis belefutnék egy faágba, vagy földbe állnék.
Szóval az első helyen azt találtam ki, hogy mivel nem volt annyira poros a föld, a kezemben tartva a gépet, kicsit megpörgettem a propokat, és majd elfújom a port. Ez nem bizonyult jó ötletnek! Vészmegoldásként mindenképp használható, de érdemes az egyéb cuccoktól jó távoli helyet választani, mert különben szépen beborítjuk magunkat és a felszerelést is... nembaj de a gép legalább tiszta maradt... hát ez sem lett igaz. Felszállás után 5 mp sem telt el, és úgy kavarta a port maga alatt mint egy kis hurrikán.
Szóval az első dolog amit jó tudni az erdőben való repkedésről, hogy az utolsó le nem szigetelt helyre is beférkőzik a kosz/por/levél és egyéb szennyeződés.

Az erdőben videózás legérdekesebb és leglátványosabb része mikor a gép, egy kisebb lombok közti résen, fel tud emelkedni, és elénk tárul mindaz amit eddig csak lentről láttunk. Ez elméletben nem hangzik nehéz feladatnak, viszont egy ilyen kis gépet, sok minden befolyásolhat. A fák felé érve egyből jóval erősebb lett a szél, és ha itt hagyod hogy elvigye valamerre, akkor pár méter után a lombok takarásába kerül és onnantól, csak fájdalmas úton jön le. Ellenkormányozni nem nehéz, de azért mikor mérsékelten elfogadható minőséget akarunk elérni, és nincs gimbal, nem rángathatjuk össze vissza a kart. Elfogadható kompromisszum mellett, óvatosan kicsit késve reagálva kell kibekkelni azt az 5-10mp-et ami minimum szükséges a fák felett, hogy használható snittet kapjunk. Akinek érzékenyebb a szeme, mint pl nekem, az többnyire napszemüveggel repül, ez mondjuk erős napos időben mindenképp ajánlott, főleg ha van rá esély hogy a gép a nap elé/mellé kerül. Az erdőben viszont a napszemüveg, teljesen egybeolvasztja a gépet az ágakkal, szóval semmiképp sem egy vállalható dolog. Viszont amint a lombok fölé emelkedik a gép, már kezdődik is a hunyorgás. Nem árt figyelembe venni ezt is, mert egy pillanatnyi hibás gázadás elég hogy 30 méter magasan felakadjunk egy fára, onnan pedig nem sok módon tudjuk visszaszerezni még a nagyobb gépeket sem.

Az is feltűnt hogy, a sok kusza ág miatt a gép, nagyon hamar beleolvad a környezetbe, így ha hosszabb snittet szeretnénk arról hogy egy bizonyos irányba megy a gép, ajánlott fpv rendszert használni, mert szabad szemmel, 5-10 métert után teljesen elveszítjük a távolság érzetét, és könnyen konfrontálódhatunk egy kisebb felülről belógó ággal. A szűk helyeken a távolabb lévő gépnél, még a magasság tartással is meggyűlt sokszor a bajom, habár ezt lehet csak meg kell szokni, de azért erre sem árt odafigyelni.

Ahogy haladtam egyre beljebb az erdőbe, elfogytak a kitisztítható felszállópályák, szóval muszáj voltam kézből indítani, és ugyanide landoltatni a gépet. A távot a nyakamba akasztva fentről megfogtam a vázat, pont annyi gázt adtam hogy egy kicsit már emelkedjen, én elengedtem, mivel a gép elég stabil, nem kellet kapkodni, szépen állt a levegőben. Leszállásnál odalebegtem közel, és mikor már egy helyben állt, a gázkarra tettem az ujjam, a másik kezemmel pedig alulról megfogtam, miközben lehúztam a gázt. - ez nem is volt nehéz -  Teljesen biztonságosnak találtam ezt a módszert, persze kezdők, és kevésbé stabil rendszerek esetében adódhatnak komplikációk, de optimális esetben B-tervnek mindenképp megfelel.

5.ábra Sziklák felett csak óvatosan, nem sok esély van a túlélésre

Elértem az erdő széléhez, ahol biztos voltam benne hogy szép felvételeket lehet készíteni. A gond csak az volt, hogy szerettem volna átmenetet, tehát bemutatni ahogy az erdőből kirepül, és kint egyre lassul, majd felfele indul.
A kijárat viszonylag szűk volt, nem szerettem volna látszani a felvételen, szóval a gép mögé kellett beálljak. Ezzel az az egy gond volt, hogy nem fogom látni a gépet miután kirepült az erdőből. Miközben akkut cseréltem, és összeraktam a dolgokat, valami megoldáson járt az agyam.
Nem jutott eszembe semmi használható ötlet, szóval úgy voltam vele, hogy felszállok, és majd nyomás alatt bevillan a megoldás. Ez így is történt, csak ezt általában vészmegoldásnak hívjuk, ilyenkor az agy a legkézenfekvőbb megoldással áll elő, és mivel nincs idő mérlegelni nem firtatjuk hogy biztonságos-e. Ez az ötlet pedig az volt, hogy a gép elindul kifelé, mikor már közel van a kijárathoz, akkor elengedem az előre kart, és gyorsan utánasétálok.
Ha végigolvastam volna az eddig írtakat, bizonyára rájövök, hogy amint a gép kiér az ágakon túl, minden ellenem fog játszani.

A gép lassan emelkedni kezdett, én még mindig gyors lépésben próbáltam közelebb jutni, de az egyenetlen talajon, ez nem ment könnyen, és ez befolyásolta az irányítást is. Még nem volt elég hosszú a snitt, szóval ha visszahozom, akkor elölről kell kezdenem. Hagytam még 1 kicsit, de úgy tűnt mintha a gép közben jönne visszafele. Féltem hogy nekimegy a lomboknak, ezért kicsit előretoltam, de akkor meg már nem láttam egyáltalán. Úgy döntöttem ideje lesz feladni, majd felveszem újra, viszont a menetelést csak nem hagytam abba, ezért egy óvatos gázelvétel helyett, teljesen lehúztam a kart (amit persze nem éreztem mert közben már lassabban de még sétáltam), és egyből meglepődtem, mert hirtelen megláttam a gépet zuhanni. Egyből gázt adtam, de már nem tudtam megmenteni, szóval a becsapódás előtti pillanatig még "puhítottam" kicsit a sebességen, majd lehúztam teljesen, nehogy tovább rontsa a helyzetet egy esetleges felcsavarodó fűcsomó.

Szerencsére pont olyan helyen zuhant le ahol a gaz kicsit magasabb volt, és semmi baja nem lett. 2 percre rá, már ismét a levegőben volt, majd a 3. percben megint a földön/ben. Ezt úgy hoztam össze, hogy miután felszálltam és még az esések utáni koreográfiát gyakoroltam épp(puha talaj fölött, lebegés, gázjáték, és 4 irányba való hirtelen mozgás), teljesen érthetetlen okból túl közel mentem egy bokorhoz, és jobbnak láttam lefele kerülni, azaz földbe pontosabban puha fűre landolni. Ismét nem lett baja, habár itt alig 70 centit esett.

A hosszú snittet feladtam, tudtam hogy van egy hasonló, de kicsit tágasabb "alagút" is, a közelben, szóval becéloztam azt. Sajnos elég közel volt, hogy az odavezető úton semmilyen értelmes alternatívát ne tudjak kitalálni, miképp is lássam a gépet mikor kiér az erdőből.

Szóval az előző esetből okulva arra jutottam, hogy azért történt a baleset, mert túl lassan közeledtem. Ezt egyszerűen futással szerettem volna orvosolni. Egyszerűen remek ötlet, egy aktív, látótávolságon kívüli gép után futni, élesített távirányítóval,ami közben a nyakunkba van akasztva.
Szóval felszálltam, belőttem az út közepét és elindultam a tisztás fele, mikor kiért elengedtem az iránykart, nagyon kicsi gázt adtam még álltamban, és miután láttam hogy szépen emelkedik, és a lendület még viszi is előre, elkezdtem rohanni utána, hogy aztán most mekkorát fogok alkotni (nem tagadás, kicsit izgultam, mivel ezt a felvételt azóta tervezem hogy megláttam ezt a helyet.).
Mindenképp nagyot alkottam, mert erre az esetre emlékezni fogok, talán jobban mint az első komoly ütközésemre. Ugyanis az történt, hogy kb a 3. lépésnél, a nyakba akasztó, távirányító felőli karabinere, balra csúszott, és letolta a gázkart. Én viszont csak annyit láttam, hogy elment a gép hangja és zuhan. Nem volt időm lereagálni, kb 10-15 méterről hamar földet ért. Csak ezután jutott eszembe, hogy valószínűleg én "lőttem le". Mikor leesett láttam hogy valami nagyobb darab elrepült balra. Meg voltam győződve, hogy az az egyik kar lesz, már kezdtem is temetni a vázat.
De mikor odaérten meglepően tapasztaltam, hogy minden egyben van. A mobiust tartó gumibak ugrott le, de még a kamera is rögzített, ami azért fura, mert egy közepes ütéstől is le szokott állni (habár ma már tréningeltem erre az esésre nem is keveset)

6.ábra legjobb proppok 5030, több mint 70 repülést és 10 zuhanást éltek túl,

ideje nyugállományba vonulniuk 

Visszamentem a cuccokhoz, hogy jobban megvizsgáljam, és visszakínozzam rá a gumibakot, hogy befejezzük a felvételeket. Nagyon örülhettem, hogy megúsztam, mert a sérülésekből semmit nem vettem észre. Amint a képeken is látszik az egyik prop megtört a tövében, a bal hátsó láb felhajlott kb 1-2 cm a váz hátulja pedig szinte teljesen eltört.

7.ábra bal hátsó láb felgörbült

Megtisztítottam úgy parasztosan fújkálva, kézben felpörgettem párszor a motort, majd miután láttam hogy megy, feldobtam rá a kamerát és indultam vissza befejezni a jelenetet. Ismét kézből startoltam, viszont most az elhajlott kar miatt a gép már nem volt stabil, ahogy elengedtem elindult felém, erre nagyon gyorsan kellett ellenkormányoznom, de ott meg már bokor volt, szóval jobbnak láttam ismét a biztonságot jelentő gazba leengedni, az mégiscsak puhább. Ilyen sokszor még sosem zuhantam, egy nap alatt.

8.ábra végigrepedt a középső elem

Szemügyre vettem hogy mitől őrült meg, és most már feltűnt hogy az egyik láb nem szimmetrikus. De miután megfeszegettem elég strapabírónak tűnt, úgyhogy tovább kínoztam, mivel az aksi még alig merült valamit.
Ezek után viszont már érződött hogy sok minden nincs rendben. Valószínűleg a megrepedt és meghajlott propeller sem segített, mivel a gépnek viszonylag fura hangja volt, és egyáltalán nem volt stabil. Az akkut már csak elrepültem, így is maradt egy amit nem használtam fel, de jó is lesz azt majd otthon visszameríteni. (egy teljesen feltöltött akkut, a töltőm 100-110 perc alatt merít 12,6-ról - 11,4-re , ezzel viszont csak az a hiba, hogy elég rendesen megszenvedek (időben) a feltöltéssel is, és most 2x annyit várni hogy lemerüljön, kicsit bosszantó)

Szóval, erdőben nem egyszerű repülni. Sőt talán azt is meg merem kockáztatni, hogy ennél nagyobb géppel, kész őrültség erdőben csapatni. Alig pár méter után elfogy a tér, és rendkívül nagy tapasztalat szükséges, hogy problémamentesen túléljük a napot.

Itthon aztán, nekifeszültem, és megjavítottam a gépet, mert csak nem nyugodtam bele, hogy az aksit a töltővel merítsem le, illetve kíváncsi voltam, hogy mennyit ér a ragasztás, kell-e új vázat rendelnem. Az alábbi videóban részletesebben beszámolok, a sérülésekről, és ezek javításáról, illetve a gép javítás utáni állapotáról.