Mivel a nyár közepén járunk, a napok igen csak rövidnek számítanak, olyan szempontból, hogy már délelőtt meleg van, és még este is épp csak elviselhető a hőmérséklet. Szóval úgy terveztem hogy reggel megyek, és mire a nap már perzseli a leveleket, én már a fák alatt leszek.
Reggel 6-kor keltem, első dolgom volt berakni tölteni az akksikat. Általában úgy tárolom őket hogy 11.4V-ig vannak töltve. Így lassabban öregednek, gyorsabban fel lehet tölteni és ami a legfontosabb, egyszerre többet is tudok tölteni. Eddig csak két aksit próbáltam párhuzamosan, de most valamiért úgy éreztem itt az ideje kipróbálni megy-e 4-el is.
1.ábra Párhuzamos töltő, az imax B6 ennyit nem bír egyszerre
2.ábra Azért sajnos annyira nem pontos ez sem
3.ábra A 250-es gép tökéletesen elfér egy sporttáska hátulján
Kilenc óra volt mire végeztem az összessel, és sikerült harci díszbe vágni magam. Nos ekkor már érezhető volt hogy ma is jó meleg lesz.
Az úton azon pörgött az agyam, hogy miként is próbáljam bemutatni ezt az egészet. Már jártam sokszor az erdőben szóval tudtam mit lehet látni, és hol lehet esetleg repülni, de többnyire szűkös a hely a keresztülvezető "fő" utat leszámítva. Utólag teljesen fölöslegesnek bizonyult a nagy tervezgetés, mert mivel hajszál pontosan nem emlékeztem minden egyes belógó faágra, ezért az erdőbe érve újra kellett gondolni mindent.
4.ábra 250mm-es 2200 aksival 498g
Az első és legalapvetőbb probléma a felszállás/leszállás kérdése volt. Még nem említettem, de egy 250-es géppel készültem, ami természetesen nem ilyen szintű videózásra lett kitalálva, viszont jóval olcsóbb szervizelni ha ne adj isten mégis belefutnék egy faágba, vagy földbe állnék.
Szóval az első helyen azt találtam ki, hogy mivel nem volt annyira poros a föld, a kezemben tartva a gépet, kicsit megpörgettem a propokat, és majd elfújom a port. Ez nem bizonyult jó ötletnek! Vészmegoldásként mindenképp használható, de érdemes az egyéb cuccoktól jó távoli helyet választani, mert különben szépen beborítjuk magunkat és a felszerelést is... nembaj de a gép legalább tiszta maradt... hát ez sem lett igaz. Felszállás után 5 mp sem telt el, és úgy kavarta a port maga alatt mint egy kis hurrikán.
Szóval az első dolog amit jó tudni az erdőben való repkedésről, hogy az utolsó le nem szigetelt helyre is beférkőzik a kosz/por/levél és egyéb szennyeződés.
Az erdőben videózás legérdekesebb és leglátványosabb része mikor a gép, egy kisebb lombok közti résen, fel tud emelkedni, és elénk tárul mindaz amit eddig csak lentről láttunk. Ez elméletben nem hangzik nehéz feladatnak, viszont egy ilyen kis gépet, sok minden befolyásolhat. A fák felé érve egyből jóval erősebb lett a szél, és ha itt hagyod hogy elvigye valamerre, akkor pár méter után a lombok takarásába kerül és onnantól, csak fájdalmas úton jön le. Ellenkormányozni nem nehéz, de azért mikor mérsékelten elfogadható minőséget akarunk elérni, és nincs gimbal, nem rángathatjuk össze vissza a kart. Elfogadható kompromisszum mellett, óvatosan kicsit késve reagálva kell kibekkelni azt az 5-10mp-et ami minimum szükséges a fák felett, hogy használható snittet kapjunk. Akinek érzékenyebb a szeme, mint pl nekem, az többnyire napszemüveggel repül, ez mondjuk erős napos időben mindenképp ajánlott, főleg ha van rá esély hogy a gép a nap elé/mellé kerül. Az erdőben viszont a napszemüveg, teljesen egybeolvasztja a gépet az ágakkal, szóval semmiképp sem egy vállalható dolog. Viszont amint a lombok fölé emelkedik a gép, már kezdődik is a hunyorgás. Nem árt figyelembe venni ezt is, mert egy pillanatnyi hibás gázadás elég hogy 30 méter magasan felakadjunk egy fára, onnan pedig nem sok módon tudjuk visszaszerezni még a nagyobb gépeket sem.
Az is feltűnt hogy, a sok kusza ág miatt a gép, nagyon hamar beleolvad a környezetbe, így ha hosszabb snittet szeretnénk arról hogy egy bizonyos irányba megy a gép, ajánlott fpv rendszert használni, mert szabad szemmel, 5-10 métert után teljesen elveszítjük a távolság érzetét, és könnyen konfrontálódhatunk egy kisebb felülről belógó ággal. A szűk helyeken a távolabb lévő gépnél, még a magasság tartással is meggyűlt sokszor a bajom, habár ezt lehet csak meg kell szokni, de azért erre sem árt odafigyelni.
Ahogy haladtam egyre beljebb az erdőbe, elfogytak a kitisztítható felszállópályák, szóval muszáj voltam kézből indítani, és ugyanide landoltatni a gépet. A távot a nyakamba akasztva fentről megfogtam a vázat, pont annyi gázt adtam hogy egy kicsit már emelkedjen, én elengedtem, mivel a gép elég stabil, nem kellet kapkodni, szépen állt a levegőben. Leszállásnál odalebegtem közel, és mikor már egy helyben állt, a gázkarra tettem az ujjam, a másik kezemmel pedig alulról megfogtam, miközben lehúztam a gázt. - ez nem is volt nehéz - Teljesen biztonságosnak találtam ezt a módszert, persze kezdők, és kevésbé stabil rendszerek esetében adódhatnak komplikációk, de optimális esetben B-tervnek mindenképp megfelel.
5.ábra Sziklák felett csak óvatosan, nem sok esély van a túlélésre
Elértem az erdő széléhez, ahol biztos voltam benne hogy szép felvételeket lehet készíteni. A gond csak az volt, hogy szerettem volna átmenetet, tehát bemutatni ahogy az erdőből kirepül, és kint egyre lassul, majd felfele indul.
A kijárat viszonylag szűk volt, nem szerettem volna látszani a felvételen, szóval a gép mögé kellett beálljak. Ezzel az az egy gond volt, hogy nem fogom látni a gépet miután kirepült az erdőből. Miközben akkut cseréltem, és összeraktam a dolgokat, valami megoldáson járt az agyam.
Nem jutott eszembe semmi használható ötlet, szóval úgy voltam vele, hogy felszállok, és majd nyomás alatt bevillan a megoldás. Ez így is történt, csak ezt általában vészmegoldásnak hívjuk, ilyenkor az agy a legkézenfekvőbb megoldással áll elő, és mivel nincs idő mérlegelni nem firtatjuk hogy biztonságos-e. Ez az ötlet pedig az volt, hogy a gép elindul kifelé, mikor már közel van a kijárathoz, akkor elengedem az előre kart, és gyorsan utánasétálok.
Ha végigolvastam volna az eddig írtakat, bizonyára rájövök, hogy amint a gép kiér az ágakon túl, minden ellenem fog játszani.
A gép lassan emelkedni kezdett, én még mindig gyors lépésben próbáltam közelebb jutni, de az egyenetlen talajon, ez nem ment könnyen, és ez befolyásolta az irányítást is. Még nem volt elég hosszú a snitt, szóval ha visszahozom, akkor elölről kell kezdenem. Hagytam még 1 kicsit, de úgy tűnt mintha a gép közben jönne visszafele. Féltem hogy nekimegy a lomboknak, ezért kicsit előretoltam, de akkor meg már nem láttam egyáltalán. Úgy döntöttem ideje lesz feladni, majd felveszem újra, viszont a menetelést csak nem hagytam abba, ezért egy óvatos gázelvétel helyett, teljesen lehúztam a kart (amit persze nem éreztem mert közben már lassabban de még sétáltam), és egyből meglepődtem, mert hirtelen megláttam a gépet zuhanni. Egyből gázt adtam, de már nem tudtam megmenteni, szóval a becsapódás előtti pillanatig még "puhítottam" kicsit a sebességen, majd lehúztam teljesen, nehogy tovább rontsa a helyzetet egy esetleges felcsavarodó fűcsomó.
Szerencsére pont olyan helyen zuhant le ahol a gaz kicsit magasabb volt, és semmi baja nem lett. 2 percre rá, már ismét a levegőben volt, majd a 3. percben megint a földön/ben. Ezt úgy hoztam össze, hogy miután felszálltam és még az esések utáni koreográfiát gyakoroltam épp(puha talaj fölött, lebegés, gázjáték, és 4 irányba való hirtelen mozgás), teljesen érthetetlen okból túl közel mentem egy bokorhoz, és jobbnak láttam lefele kerülni, azaz földbe pontosabban puha fűre landolni. Ismét nem lett baja, habár itt alig 70 centit esett.
A hosszú snittet feladtam, tudtam hogy van egy hasonló, de kicsit tágasabb "alagút" is, a közelben, szóval becéloztam azt. Sajnos elég közel volt, hogy az odavezető úton semmilyen értelmes alternatívát ne tudjak kitalálni, miképp is lássam a gépet mikor kiér az erdőből.
Szóval az előző esetből okulva arra jutottam, hogy azért történt a baleset, mert túl lassan közeledtem. Ezt egyszerűen futással szerettem volna orvosolni. Egyszerűen remek ötlet, egy aktív, látótávolságon kívüli gép után futni, élesített távirányítóval,ami közben a nyakunkba van akasztva.
Szóval felszálltam, belőttem az út közepét és elindultam a tisztás fele, mikor kiért elengedtem az iránykart, nagyon kicsi gázt adtam még álltamban, és miután láttam hogy szépen emelkedik, és a lendület még viszi is előre, elkezdtem rohanni utána, hogy aztán most mekkorát fogok alkotni (nem tagadás, kicsit izgultam, mivel ezt a felvételt azóta tervezem hogy megláttam ezt a helyet.).
Mindenképp nagyot alkottam, mert erre az esetre emlékezni fogok, talán jobban mint az első komoly ütközésemre. Ugyanis az történt, hogy kb a 3. lépésnél, a nyakba akasztó, távirányító felőli karabinere, balra csúszott, és letolta a gázkart. Én viszont csak annyit láttam, hogy elment a gép hangja és zuhan. Nem volt időm lereagálni, kb 10-15 méterről hamar földet ért. Csak ezután jutott eszembe, hogy valószínűleg én "lőttem le". Mikor leesett láttam hogy valami nagyobb darab elrepült balra. Meg voltam győződve, hogy az az egyik kar lesz, már kezdtem is temetni a vázat.
De mikor odaérten meglepően tapasztaltam, hogy minden egyben van. A mobiust tartó gumibak ugrott le, de még a kamera is rögzített, ami azért fura, mert egy közepes ütéstől is le szokott állni (habár ma már tréningeltem erre az esésre nem is keveset)
6.ábra legjobb proppok 5030, több mint 70 repülést és 10 zuhanást éltek túl,
ideje nyugállományba vonulniuk
Visszamentem a cuccokhoz, hogy jobban megvizsgáljam, és visszakínozzam rá a gumibakot, hogy befejezzük a felvételeket. Nagyon örülhettem, hogy megúsztam, mert a sérülésekből semmit nem vettem észre. Amint a képeken is látszik az egyik prop megtört a tövében, a bal hátsó láb felhajlott kb 1-2 cm a váz hátulja pedig szinte teljesen eltört.
7.ábra bal hátsó láb felgörbült
Megtisztítottam úgy parasztosan fújkálva, kézben felpörgettem párszor a motort, majd miután láttam hogy megy, feldobtam rá a kamerát és indultam vissza befejezni a jelenetet. Ismét kézből startoltam, viszont most az elhajlott kar miatt a gép már nem volt stabil, ahogy elengedtem elindult felém, erre nagyon gyorsan kellett ellenkormányoznom, de ott meg már bokor volt, szóval jobbnak láttam ismét a biztonságot jelentő gazba leengedni, az mégiscsak puhább. Ilyen sokszor még sosem zuhantam, egy nap alatt.
8.ábra végigrepedt a középső elem
Szemügyre vettem hogy mitől őrült meg, és most már feltűnt hogy az egyik láb nem szimmetrikus. De miután megfeszegettem elég strapabírónak tűnt, úgyhogy tovább kínoztam, mivel az aksi még alig merült valamit.
Ezek után viszont már érződött hogy sok minden nincs rendben. Valószínűleg a megrepedt és meghajlott propeller sem segített, mivel a gépnek viszonylag fura hangja volt, és egyáltalán nem volt stabil. Az akkut már csak elrepültem, így is maradt egy amit nem használtam fel, de jó is lesz azt majd otthon visszameríteni. (egy teljesen feltöltött akkut, a töltőm 100-110 perc alatt merít 12,6-ról - 11,4-re , ezzel viszont csak az a hiba, hogy elég rendesen megszenvedek (időben) a feltöltéssel is, és most 2x annyit várni hogy lemerüljön, kicsit bosszantó)
Szóval, erdőben nem egyszerű repülni. Sőt talán azt is meg merem kockáztatni, hogy ennél nagyobb géppel, kész őrültség erdőben csapatni. Alig pár méter után elfogy a tér, és rendkívül nagy tapasztalat szükséges, hogy problémamentesen túléljük a napot.
Itthon aztán, nekifeszültem, és megjavítottam a gépet, mert csak nem nyugodtam bele, hogy az aksit a töltővel merítsem le, illetve kíváncsi voltam, hogy mennyit ér a ragasztás, kell-e új vázat rendelnem. Az alábbi videóban részletesebben beszámolok, a sérülésekről, és ezek javításáról, illetve a gép javítás utáni állapotáról.
No comments:
Post a Comment